"Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt." (1Kir.8,57)

     Belegondoltunk-e már valaha abba, hogy mi mindnyájan, akik csak élünk, Isten megtartó kegyelmének vagyunk a bizonyítékai? Egytől-egyig mindannyiunkkal, kivétel nélkül, megszámlálhatatlan generáción keresztül velünk volt Isten Ádámtól és Évától kezdve. Az a rengeteg baj, veszedelem, éhség, betegség, háború, sok ezer év megannyi szenvedése nem ártott nekünk, hiszen töretlen nemzetségi lánc köt össze bennünket első szüleinkkel. Csak az a kérdés, mi megmaradunk-e? Megmaradunk-e Isten közelében, és ott maradnak-e gyermekeink, unokáink, a következő nemzedékek is? Adja Isten, hogy legyenek bőven, akik sok nemzedék múlva is elmondják ezt a rövid fohászt. Ámen.