"Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak vala." (Ap.Csel. 4,13)

Nem is olyan nehéz feladat a Krisztus követés. Hallgatni kell az igét, fogadalmakat kell tenni, részt kell venni az istentiszteleteken, tanulni kell, figyelni kell az Úrra. Mi ebben a nehéz? Semmi, ameddig a vasárnapok és ünnepnapok idején Krisztussal és a tanítványokkal együtt vagyunk. Akkor azonban, amikor szembe kell nézni a világgal, annak gonoszságával, amikor vállalni kell a Krisztust, az ő igazságát, hirtelen forróvá válik a talaj a láb alatt, kiszárad a torok, s égetni kezd a félelem tüze. Péter három évi intenzív tanítványi kurzus után, amikor fel kellett volna vállalnia a Krisztust, azt mondja: nem voltam Vele. Az ige szerint azonban megváltozott. Most már látják a bátor Krisztus hirdetést. Megváltozott, mert felismerte Krisztusban a világ Urát és már nem tagadja, hogy Krisztussal volt. Íme a példa, ami megszégyenít vagy megerősít, de mindenképp követendő. Ámen.