"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől..., mert az Úrban bizakodhatsz." (Péld. 3,25-26)

Egy édes álomból felriadni kész borzalom. A nyugalom testet-lelket pihentető világából hírtelen felriadni pedig, úgyszintén nem leányálom. Pedig a mai kor emberének sokszor osztályrésze a hirtelen fölriadás. Rémitő zajok a környezetből, netalán egy besurrant tolvaj neszeire riadni, a házőrző kutya heves csaholására riadni, tűzoltó autó avagy mentő szirénájának hangjára felrettenni..., hogy csak néhányat említsek az esetleges zajforrások avagy okok közül. 

A megváltás nyugalmával és belső lelki békéjével pihenő keresztyén ember álmát már nem riaszthatja meg a világ zaja. Őt Krisztus lelkét kitöltő békéje nyugtatja: a tudat, hogy a mennyei Atya akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshet le az ő fejéről... És azt is tudja, hogy jó az Úr az Őt keresőkhöz, ezért teljes bizalommal van a mennyei Atyához... Így pontosan tudja: nem kell félnie... 

Hétkezdet reggele van, vizsgáld meg önmagad: te mennyire bízol az Úrban, mert ha teljesen, akkor soha nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől sem. Ámen.