"Tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak !" (1Krón. 29,9a)

Lassan tíz éve történt és sajnos a történet főszereplője már nincs az élők sorában: Egy középkorú vállalkozó férfi keresett fel a parókián. Tudtam, hogy a gyülekezet tagja, hiszen járulékai be voltak fizetve, de templomba szinte soha nem jött. Elmondása szerint azért, mert csak pár évvel azelőtt indította vállalkozását és éjjel nappal dolgoznia kellett azért, hogy jól fusson a szekér. Éreztem, hogy szavai nem a kibúváskeresés szavai és nem is a lerázás szándékát leplezik, hanem az őszinte igazságot takarják. Kiderült, hogy ő azért keresett fel mert "önkéntes adományt" hozott az ő jó Istenének. Az adomány összege pedig igen jelentős volt, annyira, hogy jómagam - a lelkész - el is képedtem. Ekkor a vállalkozó elmondta, hogy ő "megbeszélte" Istennel azt, hogy ha az első komolyabb munkamegbízatása bejön, akkor ő a teljes összeget megfelezi Istennel. Hát ez történt akkor! És a vállalkozó boldog volt, mert ígéretét betartva: tiszta szívvel, önként adakozott az Úrnak! Tudtam, hogy nem fogom elfeledni ezt a történetet, mint ahogy Isten sem..., hiszen mindent elfogad tőlünk Atyánk, amit tiszta szívünkből Neki adunk, ugyanúgy mint Ábel áldozatát! Ámen.