Jézus mondta: "Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." (Jn. 6,37)

 

Istentiszteleten a bibliaolvasás után szoktuk mondani azt, hogy Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek gazdagon. Azért van ez, mert amit Jézus mond az egészen más értékkel bír minden egyéb tudományhoz, ismerethez képest. Ő nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Péter apostol is felismerte a Lélek által, hogy örök életnek beszéde származik Jézustól. Figyeljek oda, hogy saját "életem könyvét"  milyen bibliográfia alapján szerkesztem.

Gyerekkorunk óta félünk az elutasítástól. Szorongtunk, amikor szüleinktől kéreztünk, vagy tanárainktól. Ha pedig már megtapasztaltuk az elutasítást, akkor még nehezebb volt, mert gyakran lemondtunk szándékainkról. Előítéletté vált, hogy úgysem sikerül. Nos, ezt az előítéletet Jézus szeretné fölszabadítani bennünk: olyan nincs, hogy Ő valakit elutasítana! Ha pedig próbára tesz, ha megvárakoztat, akkor ez azért van, hogy igazán erősödjön bennem az elhatározás. Legyek meggyőződve arról, hogy Ő nem utasít el. Jézushoz jöjjetek megfáradtak,/ Igéje néktek is nyugalmat ad,/ terhe könnyű, irgalma nagy. Ámen.