"Az imádkozásban legyetek kitartók, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni." (Kol.4,2)

     Ha imádságainkat Isten minden bizonnyal meghallgatja, sőt a ki nem mondott gondolatainkat is ismeri, akkor miért kell az embernek kitartóan imádkozni? A válasz egyszerű: önmagáért. Nem Istent kell ostromolni a végsőkig kitartva egy-egy kérésünkkel, hanem bennünk kell tisztázódjanak érzéseink, vágyaink, szükségeink, hogy ami igazán fontos, az kerüljön Isten elé. A kérés pedig csak egy része az imádságnak. A hálaadás legalább annyira fontos, és megint csak nem Isten felől nézve. Pál összeköti az éberséget a hálaadással. Vagyis az az ember, aki nyitott szemmel jár, megtalálja az okot a hálaadásra. Adja Isten, hogy számtalan okot leljünk ma is rá. Ámen.