"Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." (Dán. 11,32b)

     A félős ember nem látja tisztán a célt, és nem bízik a segítségben. A vakmerő ott is célt lát, ahol nincs, és nem érdekli, van-e segítsége. Bátor ember az, aki tisztán látja a célt, és tudja, hogy van segítsége.

     Az Istenhez ragaszkodó ember gyakran tűnhet vakmerőnek a kívülállók szemében, akik sem célt, sem segítséget nem látnak. Dániel és társainak "vakmerősége" mai napig példaként szolgál a Szentírásban. És ma is éppen olyan kevesen vannak, akik Istenhez ragaszkodva bátraknak bizonyulnak, mint Dánielék voltak a maguk idejében. Kérjünk Istentől nyitott szemeket, hogy őt látva bátraknak bizonyulhassunk. Ámen.