"Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?" (Mk. 2,19a)

     Különös kérdés  ez hétfő reggelre. Amikor be kell állni a szokott rendbe, a hétköznapok ritmusába. Modern életünkben az ünnepek hétvégére tevődnek, akkor érünk rá kikapcsolódni. Csoda-e, hogy vasárnap múltával a vőlegény is ott marad a templomba zártan, míg majd ismét időnk lesz ajtót nyitni rá? Egyébként is, aligha várható el, hogy folytonos ünnepi hangulatban éljük egész életünket. Ott vannak a próbák, fájdalmak, terhek, betegségek... Ott a sok dolog, a kikapcsolódás, a magánszféra, s annyi egyéb. Nem vétek, nem bűn (ha nem is erény...), de semmiképp sem menyegzői tartozék. Vannak persze páran, akik mintegy transzban élik életüket, nem véve tudomást a valóságról. De mi is a valóság: a hétfő reggeli visszaállás a vőlegénytelen szürkeségbe, vagy a násznéphez való tartozásunk? Ne lépjünk túl ezen a kérdésen, és ne adjunk már megint rossz választ... Ámen.