"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk." (Róm. 15,1)

     Mennyivel másképpen szól ez, mint a reklámok üzenete, a "mert megérdemlem". Önzetlenség az önzéssel szemben, szolgálat a közönnyel szemben, gyülekezeti közösség a "békés egymás mellett éléssel" szemben. Így élhettek az első keresztyének, akiknek "mindenük köz vala", akik nem gondolták magukat többeknek másoknál, sem vissza nem éltek esendő voltukkal. Ma mindkét oldalán megromlott a társadalmi egyensúly: az erősek legfeljebb holmi alamizsna erejéig hajlandók cseppenteni valamit a gyengéknek, a gyengék viszont elvárják, hogy kötelességszerűen segítve legyenek. Okot arra, hogy miért ne fogadjunk szót az igének, kétezer év óta folyamatosan találunk. Ideje lenne megkeresni okát a szófogadásnak. Ámen.