„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor. 6,2)

Íme, itt van. A bizonyságtevő szinte kézben hozza, és elénk tárja. Érdekel a kegyelem? Érdekel az üdvösség? Íme, tessék, itt van! Itt pedig nagyon hangsúlyos a most. Nem volt, nem később lesz, most van. Alkalmas isteni idő. A kegyelem ideje most van. Most kéne valamit tenni érdekében, később már nem biztos, hogy lesz rá alkalom. Most kellene imádkozni, most kellene bűnbánatot tartani, most kellene megragadni a kegyelmes Isten kezét. Most.

Ha megadta  Isten, hogy elmehetsz a gyülekezetbe, akkor semmit ne habozzál, ott van a helyed. Hallgassad igéjét, és akkor fogadd be, mert a befogadott ige áldást jelent számodra. Ez maga a kegyelem és az üdvösség. Ámen.