"Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő..." (2Móz. 15,1b)

     Kisgyermekek szoktak játszás közben énekelni meghatározhatatlan dallamot, szöveggel vagy anélkül, igazából oda sem figyelve. Felnőttként rajtakapjuk időnként magunkat, hogy halkan dúdolunk, vagy  fütyörészünk, miközben a dolgunkat végezzük. A lélek oldott, felszabadult állapota az, amikor önkéntelenül dalra fakad.  Így volt Mózes, és vele mindenki, aki átkelt a Veres-tengeren. Aligha készültek rá előre zeneszerzővel, hangszerekkel, hogy majd a túlsó parton egy hálaadó éneket énekelnek. De akkora volt a szabadulás okán érzett öröm, hogy nem lehetett megállni éneklés nélkül. Hiszem, hogy egy ilyen istentisztelet igazán kedves a mi Urunk előtt. Mások számára talán nem nyújt olyan esztétikai élményt, mint egy-egy jól meghangszerelt kórusmű, de a két fél, Isten és éneklő között csodálatos hidat képez. Részünk legyen benne. Ámen.