"Szólj Uram, mert hallja a te szolgád." (1Sám. 3,9b)

A világ különböző részein élünk, de az Isten szava hozzánk minden nap egy virtuális térben találkozó gyülekezetté formál minket. Megszűnik a tér és idő meghatározottsága. A mai ige ránk is kérdez: hogyan fogadjuk az Úr szavát? Lehet a mai igét egy ősrégi vallásos formulaként is tekinteni, amelyet automatikusan, reflexszerűen, ösztönösen elmondunk. Lehet azonban úgy is, hogy ott dobban a szívem minden szó mögött. Ott vagyok, egy vagyok a kimondott szavakkal. Szólj, mert hallani akarom, kívánom, hogy beszélj hozzám. Uram vagy, kitől várom az én oltalmamat. Hallom, azaz mindent kizárva figyelek, hogy pontosan értsem, amit mondasz. A te szolgád vagyok, aki tudja, hogy attól függ minden, hogy mennyire tudom minél pontosabban megérteni és cselekedni parancsaidat. Lehet-e így kimondani e szavakat? Lehet, mert a Szentlélek Isten késszé formál erre. Hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk! Ámen.