"Könyörüljetek azokon, akik kételkednek." (Júd. 22)

     Igazán különleges feladatot kapunk ma reggel az igétől. Felsoroltam magamban, mi mindenre lennék hajlandó a kételkedőkkel szemben - elég hosszú lett a lista, de a könyörületet bevallom, ízlelgetnem kellett. A kételkedő embert ugyanis ellenfélnek tekintjük. Mégpedig nem a legyőzött, hanem az ádáz állapotában, aki ellen a meggyőzés fegyvereivel kell harcolni legalább olyan ádázul, ahogyan ő védekezik. Az ige viszont könyörületet parancsol. Ugyanis a kételkedő ember eleve vesztett pozícióban van. Nincs kapaszkodója, nincs célja semmiféle, kiút számára a tagadás, a nincs, a semmi állapotából. Valamiről lemaradt, valamit nem tud, vagy nem ért. Segítenünk kell neki türelemmel, elnézéssel, alázattal, hogy hit által boldog legyen. Ámen.