„Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt.” (2Kir. 19,14)

Ez a történet a legfőbb bizonyítéka annak, hogy milyen szilárd és erős hitük volt Isten embereinek. Tudatában voltak annak, hogy az erős Isten betölti a mindenséget, hogy mindenütt jelenvaló, mindent lát, mindent hall és mindenható. A szegény ember a gazdag Istentől bármit kérhet. Egy fenyegető levél érkezett az ellenség részéről. Ezékiás elolvasta, és tudomásul vette. Azt is, hogy nagy a veszély, azt is, hogy ő gyenge. Tudatosította, hogy ő tehetetlen abban a helyzetben. Nem esett kétségbe, mert eszébe jutott az erős Isten.
„A terheim hegyekké nőttek” mintájára ezerféle módon megtapasztaljuk kicsinységünket, erőtlenségünket, tehetetlenségünket. Van, akit a betegség győz le, van, akit embertársai fenyegetnek, és van, aki önmagával harcol sikertelenül. Lelkednek és szívednek nem kézzel írt, láthatatlan levelét terítsd ki az Úr előtt. Ő tud megszabadítani. Nézd, Uram! Ide jutottam, segíts nekem! Tapasztald meg az Ő kegyelmét ma is. Ámen.