"Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem." (Zsolt. 92,5)

Az udvaron a fű még a fagy fehérlő szorításában küszködik, a fák lomb díszük nélkül köszöntik a reggelt, a madarak feszült figyelemmel repülnek táplálékot keresni, de már énekelnek. A csodálatos dallamvilág, a meztelen ágak között játszó napfény, melynek erejétől a reggeli fagy lassan feladja a harcot az életre szökkenő fűszállal, megnyugtat és felvidít, mert tudom itt az életető tavasz. Nem mondhatom, hogy ma reggel nincsenek lelket szorító terheink, nem írhatom, hogy próbatételeink nem fosztanak meg testi vagy lelki díszeinktől, nem is gondolhatom, hogy egzisztenciális gondjaink nem rettentenek meg. Sajnos földi létünk nem mentes a szomorúságra, elkeseredésre okot adó élethelyzetektől. Kérjük Istent, ha magunktól nem megy, hogy legyünk képesek túllátni nehézségeinken és meglátni, hogy életünknek része sok olyan ember, dolog, esemény is, akinek vagy aminek örvendezhetünk. Lássuk ma meg, az Istenre tekintés (Oculi) vasárnapján, hogy az Élet győzedelmeskedik és ennek a felismerésnek nyomán örvendezzünk. Ámen.