"Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" (Róm. 9,20a)

     Hát ez az... Próbálom elképzelni, hogy  mi lehet erre az adott ember válasza. Különösen, ha ezt egy mennyei hang kérdezi tőle. Ismerünk történeteket a Szentírásból, ahol az ember beszélget, vagy éppen vitatkozik Istennel. Olyan is van, hogy előtte perbe száll vele, de abban a pillanatban, ahogy szemtől-szembe kerül (még ha ezt képletesen is kell érteni), már elillan a perelhetnék, és legfeljebb a vita marad, az is csak addig, amíg egy kicsit jobban átlátja Isten szándékát. Mert addig perel az ember, amíg azt gondolja, egyenlő fél lehet. Ez két módon lehetséges: vagy magát gondolja isteninek, vagy Istent feltételezi embernek. Józan ésszel gondolva egyik sem állhat meg. De hát nem is akarunk perbe szállni Istennel, inkább áldást kérünk mára is. Ámen.