"Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének!" (Bír. 5,3)

      Vannak kivételes tehetségű emberek, akik bátran kiállhatnak királyok, fejedelmek, tömegek elé, sőt: szinte kötelességük művészetüket megosztani másokkal. De ők nagyon kevesen vannak. A nagy többség velük szemben méltatlannak gondolja magát bármilyen figyelemre. Könnyen lehet, hogy Deborah és Bárák, akik ezeket a fent idézett szavakat mondták, kivételes tehetségek voltak. De azt már nem gondolom, hogy a próféták és apostolok is mindnyájan. Különlegessé az tette őket, hogy az Úrnak zengtek zsoltárt. Bizony ma sem érhetjük be kevesebbel, mint ezzel a magabiztossággal mondani országnak-világnak: Halljátok, királyok! Én most az Úrnak mondok éneket! Feszítse szét az evangélium a szívünket és a szánkat, és osszuk meg mindenkivel! Ámen.