"Szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megígérted..." (Zsolt. 119,41)

Az Isten mindenkié és senkié. Amikor kijelentette önmagáról: "vagyok, aki vagyok", érthetővé tette számunkra, hogy Ő bár mindig van, de megfoghatatlan, befolyásolhatatlan, senki nem birtokolhatja. Amikor Krisztusban azt ígérte "veletek vagyok minden napon a világ végezetéig", világossá tette, hogy Ő kész mindenkié lenni. Amikor pedig beteljesedett Jézus ígérete és elküldte a világra a Szentlélek Istent, akkor bár senki nem érdemelte, de hit által mindazoké lett, akik megérezték az Isten kegyelmének, szabadításának szükségességét. Ez azonban nem jelent egy bizonyos időbeliséget, mintha csak a világidő egy-egy bizonyos pontján valósult volna meg. Isten mindenkor kész volt segítségét az embernek adni. Tudta ezt a zsoltáros is és tudjuk ezt mi is. Ne feledjük el ma sem, kérni kegyelmét és szabadítását, mert megígérte. Az Ő ígéreteit pedig mindig beteljesíti. Ámen.