"Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét." (1Pt. 1, 8b-9)

Egy pillanatra Madách Imre művének gondolata suhant át agyamon: "A célt, tudom, még százszor el nem érem. / Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is? / A cél, megszünte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga." Ez az idézet viszont egyáltalán nem beszél a célba érkezett ember öröméről és annak jutalmáról. Pedig a mai Ige kapcsán ez áll középpontban. Igen értjük azt, hogy nagy küzdelem árán jut el az ember a célig, de soha nem beszélünk a siker örömének természetéről, a győzelem boldogságáról, a hit céljáról és a lélek üdvösségéről. Nem, mert azt érzi az ember, hogy a legtöbbünknek csupán részsikereink vannak és nem érünk el szinte soha  végcélunkhoz. Ez pedig még az öröm megélésében is frusztrál és zavar, hát még az, ha a siker nem is a mi személyes sikerünk. Nos... a keresztyén ember öröme más fejezet kellene legyen! Ez az öröm az önzetlenségben is teljes örömmé tud válni. Mert ez az öröm bárkit el tud vezetni a végcélhoz, a hit céljához, a lélek üdvösségéhez, azaz Krisztushoz. Ámen.