"Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg."  (Ézs. 59,1-2)

Emberi dolog "elengedni a fülünk mellett" olyan kéréseket, amelyekben segíthetnénk, és ugyancsak emberi dolog "kitérni" olyan feladat elől, melyről azt gondoljuk, hogy nem a mi dolgunk. A napokban láttam egy fényképet, amely egy bizonyos országút szélének a friss festését mutatta. Attól volt érdekes, hogy volt benne egy méteres szakaszon egy hatalmas görbe. Az út szélén ugyanis egy leszakadt faág volt, és amikor az "útfestő" odaért, inkább kikerülte. Nem az ő dolga félretenni az akadályt... vagy mégis? Ilyen az ember, de nem ilyen az Isten. Gyakran kivetítjük ezeket az emberi tulajdonságokat Istenre, és egy meg nem hallgatott imádság, vagy akár egy rosszul sikerült nap miatt felfele mutogatunk: nem segített meg.

Isten hatalmas arra, hogy bármit megtegyen. Nem nála van a hiba. "A hiba az Ön készülékében van" - így is fogalmazhatnánk. Az önvizsgálat és az őszinte bűnbánat, az alázat tanít meg arra, hogy Isten kicsit tőlünk várja a szabadítás, a segítség alkalmas pillanatainak előkészítését. Dolgozzunk ezen, és imádkozzunk ezért, hogy meghallgathasson és megsegíthessen. Ámen.