"Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak. 5,16a) 

Ha az imádkozás ugyanolyan természetes dolog lenne számunkra, mint a levegővétel, akkor nem lenne szükség arra, hogy Isten, szava által, újra és újra felszólítson, figyelmeztessen a könyörgésre. Elfelejtjük, belealszunk, automatikusan, mantraszerűen elhadarjuk. Megtörténik, hogy a magát nagyon szerető ember, még magáért sem imádkozik. Most azonban az Úr egymás felé fordít minket, egy fokkal feljebb állít keresztyénségünk égig érő lajtorjáján. Egy halvány emlékkép, múltam egy töredéke, ahogy arra ébredek anyai nagyszüleim házában, hogy a reggeli munkakezdés előtt nagyapám és nagymamám név szerint imádkoznak családtagjaikért. Szükséges volt és ma is szükséges, mert mindenkinek van valamilyen nyavalyája, senkinek sem teljesen kerek az élete. "Minden egész eltörött" - mondja Ady, hát kérni kell az Alkotót, hogy tegye éppé életünket. Ámen.