"Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem." (Zsolt. 119,114)

     Nem irigylésre  méltó állapot, amikor valaki menekül Istenhez. Elsőre arra gondolunk, vajon ki, vagy mi elől kell menekülnie? Komoly ellenség lehet, ha rejtekhelyre és pajzsra van szükség ellene. De legalább a zsoltárosnak van hová menekülnie. Hiszen annyi embernek nincs. És nem azért, mert Isten megtagadta tőlük a védelmet, hanem azért, mert képtelenek Istent védelmezőként elfogadni. Második gondolatként viszont már az jön elő, hogy mennyivel jobb, ha Istent otthonnak és erős várnak, igéjét pedig mindennapi eledelnek tudja az ember. Ha nem valahonnan menekül Isten oltalma alá, hanem az otthon biztonságában tudja magát Istennél. Ha azzal a bátorsággal nézhet szembe bárkivel, hogy "...kicsoda ellenünk?". Ha másképp nem megy, legalább a rejtekhely legyen otthonossá, majd otthonná mindannyiunknak. Ámen.