"Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról." (Ézs. 52,8b)

Babilon vizeinél a fogságban lévők keserves sírással keresték a vigasztalást és szabadulást. (Zsolt.137) A kegyes lelkek mindig felfele tekintettek, mert tudták, kitől jön el a szabadítás. Az egyik adventi énekünk megfogalmazza ezt a reménységet: Ez a fény, ha felragyog, napkelettől nyugatig, hervadó mezők fölött, angyalének hallatik, Szíveket vigasztaló, könnyeket szárítgató. (MRÉ. 180) Krisztusban szabadító érkezett, ez az alapja a vigasztalásnak.

Már az is milyen nagyszerű ajándék, hogy elsírhatjuk könnyeinket. Sokszor tapasztaltuk, hogy ezáltal is megnyugszunk. Ha pedig azt is tudjuk, hogy a mi mennyei Atyánk számon tartja könnyeinket, méginkább megvigasztalódunk. Van tanúja az életünknek. Nála keressed a vigasztalást és a szabadulást, meglásd, megnyugszik a te lelked. Ámen.