"Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük." (Zsolt. 139,16) A kolozsvári pályaudvaron vonatra várva, hogy hazautazzak, sokszor éltem át azt az érzést, amikor bedübörgött a gyorsvonat. Előbb csak egy kellemes morgás volt érzékelhető, majd egy egyre erősödő, ütemes kattogás hallatszott, míg végül egy minden egyéb hangot kizáró, még a szívdobogást is elnyomó, erőteljes hangerővel berobogott a gyors, hogy hazavigyen. Az identitását és helyét kereső embernek az életébe így robog be ma, Isten szava. Elmondja kik vagyunk és miért vagyunk. Isten tervének részei vagyunk. A nagy tervnek, melynek megvalósulásakor, olyan állapot köszönt majd reánk, melyet szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szív meg nem gondolt. Ennek a tervnek majdani élvezői, de jelenleg az isteni szándék megvalósulásának segítői vagyunk. Nem véletlenül, nem csoda folytán, nem másért, hanem ezért vagyunk a világon. Ámen.