"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!" (Róm. 11,33) 

Ha egy költemény sorai lennének ezek a mondatok, megtehetnénk, hogy külső rácsodálkozással megállapítsuk, mily nagyszerűen énekli meg a költő Isten munkáit. Az ige azonban, arra késztet, hogy szánjunk időt egy kis önvizsgálatra. Tudok-e ma így dicséretet zengeni? Isten, megmagyarázhatatlan döntései során, néha olyan nagyszerű dolgokban részesít, amelyek örömmel, boldogsággal telítik meg életünket. Vannak azonban hirtelen érkező, szomorúságra és keserűségre okot adó történései földi létünknek, amelyeket szintén az Úr akaratából kell megtapasztalnunk. Mindkét esetben képes vagyok az Isten dicséretre? Mert hisszük, hogy minden, amit Istenünk tesz velünk, értünk van. Segítsen minket az Úr, hogy egyre inkább képessé váljunk Istenünk dicséretét zengeni, minden életkörülmény között. Ámen.