"A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! " (Jer.2,27b)

Íme, az emberek! Hát, ilyenek vagyunk. Hálátlanok. Pedig, ahogy mondja a több ezer éves bölcsesség: annyi istenünk van, ahány városunk. Az pedig sok van. Nos, milyen segítséget kapunk az isteneinktől? Ha jól megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy sohasem kaptunk semmi lényeget, csak szép ígéretet. Abból pedig rengeteg van, és az ember, mivel számító  természetű, mindig elfogadja az olcsó ajánlatot. Nem kell semmit sem tenned, a tied lesz! A minap a telefon bérletemet szerették volna megújítani: kiderült, hogy ingyen kapok tablettet és új telefont, méghogy korlátlan percet minden hálózatban stb. A végén megkérdeztem, s akkor havonta mennyit kell fizetnem, és a hölgy dupláját mondta annak, amit addig fizettem. Nincsen ingyen semmi. Azt csak a szeretet tudja.

Jó lenne, ha jó napjainkban kérnénk az Úr segítségét, és megnyernénk őt! A rossz napokban pedig bizalmat és türelmet kérjünk, mert nem csal meg a féltőn szerető, hűséges Isten. Minden más ígéret kamu. Ne a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. Van nekünk Gondviselő Istenünk, aki megsegít minden körülmények között! Van valaki, akire a pogány is azt mondta: Íme, az ember! Rá kell hasonlítani. Ámen.