"Akkor az úr ezt mondja szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam." (Lk. 14,23)

Ez egy olyan példázat, amely könnyen félreérthető. Olyannak tűnik mintha a gazda végső elkeseredettségében drasztikus módszert alkalmazna, pedig csupán arról van szó, hogy a hivatalosak nem hajlandóak elfogadni az ő meghívását. Bárhogy nézzük és olvassuk a mai Igét, bizony ez nem mást sugall, mint a mindenkori egyházhoz közel állók kritikával illetését, valamint azt, hogy a gazdának van megoldása a nemleges válaszokra is. 

Érzékeljük, hogy új világrend erőlködik körülöttünk. Lassan számos "hivatalos" lélekben is teret hódít a maga nemtelenségeivel. Pedig Isten meghívása továbbra érvényes és jó szándékú mindannyiunk felé. Ennél jobb már nem is lehet... Meg kell értenünk és meg kell értetnünk embertársainkkal azt, hogy a mi gazdánknál jóságosabb és ellenállhatatlanabb meghívónk nincs. Ő amit ígért azt betartotta és teszi azt a jövendőben is. Számára továbbra is a legfontosabbak vagyunk. Ámen.