"Az én tulajdonommá lesznek... Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt." (Mal.3,17)

     Olyan természetes, hogy a régen látott családtagot, barátot megöleljük találkozáskor. Ha valakivel nincs szoros kapcsolatunk, de okunk sincs a távolságtartásra, akkor kezet fogunk vele. Akit szeretünk, tisztelünk, annak jólesik a közelsége, keressük a társaságát. Nem úgy azokkal, akik ellenszenvesek, akikre haragszunk, akik idegenek. Ha egy idegen meg akarna ölelni az utcán, nyilván tiltakoznánk. Ha egy haragosunk keresné a társaságunkat, gyanakodnánk. A kapcsolatok kétoldalúak. Mai igénk Isten akaratát jelenti ki arra nézve, hogy választottaival a lehető legszorosabb kapcsolata legyen. Ezt az apa-fia képpel ábrázoltatja számunkra, ahol az apai szerep nyilvánvalóan az övé. Mi pedig legyünk azok a fiak, akik tisztelik atyjukat, hiszen ígéretünk van: Isten könyörül rajtunk. Ámen.