"Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt." (JSir. 3,25)

Az Úr Isten jóságával kapcsolatosan az embernek megvannak a maga meglátásai, melyeket hol istenkísértő kérdésekben, hol istentagadó kijelentésekben fogalmazza meg. Egy kiránduló csoport erdőjárás közben meglátott egy férfit, aki lovával egy hatalmas rönköt húzatott le a meredek hegyoldalon. A ló megfeszült izmokkal, szinte letérdelve, a verejtéktől habosan húzta a rönköt, gazdája pedig ostorával nógatta a munkára. Odamentek hozzá és elmondták, hogy milyen kegyetlen embernek tartják, amiért szerencsétlen jószággal így bánik. A férfi meglepődött, és csak annyit mondott, hogy ez hozzátartozik a ló életéhez, majd tovább folytatta a munkát. Később látták, amint az erdőszélen a férfi betakarja egy pokróccal a lovat és friss vizet ad neki, majd kipányvázta, hogy pihenjen. A mi emberi életünkhöz hozzátartoznak a próbatételek. Azonban az Istenben bízó ember tudja, hogy ezek között ott van vele a jó Gazda, aki letörli könnyeit, felüdíti lelkét és pihenést ad a testileg-lelkileg megfáradottnak. A Jeremiás Siralmaiban található gyászének hitvallója tudta ezt. Mi se felejtsük el. Ámen.