"A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat." (Jón. 2,9)

Valahányszor a bálványok és a bálványozás kérdése kerül elém Ige olvasás vagy hallgatás alkalmával, eszembe jut a konfirmációm, ahol a Heidelbergi Káté 95. feleletét kellett elmondanom. Megtanultam, hiszem és vallom, hogy ha az igaz Isten helyett vagy mellette valami másba vetjük bizalmunkat, az bálványozás. Jónás imája pedig ma rámutat arra, hogy ha Isten követése helyett valami más köti le figyelmét, idejét az embernek, akkor saját boldogságukat veszítik el. Már pedig nem hiszem, hogy lenne valaki a földön, aki nem vágyik a boldogságra, vagy ha már megtalálta Isten mellett, az nem szeretné megőrizni ezt az állapotot. A jónási felhívás és figyelmeztetés örök érvényű. Ha valaki boldogtalan keresse meg bálványait és hagyja el őket, a boldogok pedig vigyázzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Ámen.