"Amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve." (2Móz. 9,34) 

A fáraó és az Úr kapcsolatát tekintve, akár parancsolat formájában is megfogalmazható a figyelmeztetés: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! A fáraó, de a mindenkori ember, komoly hajlandóságot mutat arra nézve, hogy mégis megtegye. A jégeső, mint az Úr hatalmának jelzője, már a hetedik csapás, amelyet a fáraónak és népének el kell szenvednie, mégsem követi következetes engedelmesség. Ez a "húzd meg, ereszd meg" ember-Isten kapcsolat azonban nem vezet jóra. Az önszeretet helyét fel kell váltania az Isten-szeretetnek, amelyből az engedelmesség fakad, mert másként halál és kárhozat lehet csak a pont egy ilyen ember-Isten kapcsolat végén. A fáraó a tíz csapás után sem változik meg, ezért a Vörös tengernél Isten pontot tesz a kapcsolatukra. Örök figyelmeztetés ez mindannyiunk számára. Ámen.