"Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk."(Róm. 14,8)

Jól eső érzéssel nyugtázzuk gondolatainkban ezt az igazságot, miközben lélekben bólogatunk és helyeseljük azt, hogy a heidelbergi hitvallás első és minden lényeget átfogó kérdésének válaszában is ez a fontos tanítás helyett kapott. Nincs is olyan konfirmált református atyafi, aki ezt a gondolatot ne hallotta volna, avagy ne ismerős gondolatként köszönne vissza számára az oktatás időszakából. Mert bizony időtlen idők legfontosabb alapigazságát fogalmazza meg ez a páli levélsor. Minden megkeresztelt atyánkfiának ezt tudnia kell, hogy egész életünkben, sőt még az után is az Úréi, azaz a mi jóságos Istenünkéi vagyunk. Az Ő szent Fia Jézus Krisztus saját életével fizetett értünk, hogy Övéi lehessünk. Ez a legvigasztalóbb üzenet számunkra életünk idejére. Nem vagyunk tehát "szélfútta levél" a nagyvilágban, hanem az Úr Isten tulajdon gyermekei, akiknek Istene gondoskodik rólunk, védelmez és megtart az örök életre. Biztasson hát ez a gondolat mindig és mindenhol bennünket. Ámen.