"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak". (Ef 5,19)

A kolozsvári Egyetemi fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet - az egyszerűség kedvéért - lelkipásztor képző Intézet egyik fontos felvételi tananyaga az egyházi ének. Kezeiket tördelő, sápadt arcú legények és leányok mint papnövendék jelöltek sétáltak fel s alá az énekvizsga előtt. A folyosóról innen-onnan, egy-egy üres tanteremből és a vizsgateremből kihallatszottak a jelöltek dúdolásai vagy halk éneklései. Jómagam is ott álltam a várakozók, a sétálgatók és a fülelgetők között amikor egy szenvtelenül rám néző fiatalemberre lettem figyelmes. Egyszer csak megszólított, hogy izgulok-e, amire én jeleztem hogy meglehetősen, és én is visszakérdeztem hogy és ő ? Ő viszont azt válaszolta, hogy nem izgul, ugyanis ő egyáltalán nem tud énekelni, mert nincs hallása és én ezen nagyon elcsodálkoztam. Ő elmagyarázta hogy majd elmondja a zsoltárokat, dicséreteket, a lelki énekeket. Kérdeztem elszavalja? Mondta hogy nem, hanem mondja, hiszen a bibliában is ez található és idézte a mai igeverset. Mindketten tudtuk hogy eleve 2 jeggyel kevesebbet kaphat a felvételin ha csupán elmondja az éneket, de láss csodát az őszi beiratkozásunkkor ismét találkoztunk, mert bejutott. Lám, aki énekel az kétszeresen imádkozik, de az igaz bírónak azaz Istennek a mennyei Atyának elég az is ha valaki egyszer, de igazán és teljes szívből teszi. Így mondjunk hát dicséreteket szívünkből az Úrnak. Ámen.