"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." (Zsolt. 115,13) 

A hétvégi és éjszakai pihenés után, már az ébredés pillanatában, láncszemekként összekapcsolódva sorakoznak gondolatainkban azok a tennivalók, melyekhez erőre van szükség, azok az elvárások, melyeknek kitartással meg kell felelni. Ez a lánc félelemként csavarodik ránk és súlya alatt roskadunk. Felszabadító és megkönnyítő ígéretként érkezik ekkor az Isten szava, az ő ígérete. Megáld minket! Ígéretében érthetjük és érezhetjük jelenlétét, mindenre elegendő erejét, mindenek felett való hatalmát, mindent megvilágosító fényét, szeretetének melegségét. Ha ezzel a hittel kelünk fel és indulunk, akkor megvan bennünk az istenfélelem! A kulcs a zárba, mely megnyitja Istenünk gazdag tárházát, hogy onnan minden jó adomány kiáradjon kicsinyekre és nagyokra: reánk, gyermekeinkre, szüleinkre, családjainkra, gyülekezeteinkre, népünkre. Ez bizonyosan meglesz! Ámen.