"Nem a magam hasznát keresem, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek." (1Kor.10,33)

     Egy bibliai pillanatkép: Éva kinyúl a gyümölcsért, mert kívánatos számára. Nem gondol a többiekre (gondolhat egyáltalán?), akik szintén viselik a következményeket. Mózes összetöri a kőtáblákat. Jónás menekül a prófétaság elől. Péter tagad... A sor még hosszan folytatható a legkiválóbbakkal, akik egy-egy pillanatra nem tudtak túlnézni önmagukon. De hol vannak még a többiek? A minden percben megalkuvók, elfutók, tagadók, akik egy-egy segítő, erős kéz nélkül menthetetlenül elvesznek? Ki nyújtson segítő kezet, ha mindannyian a magunk hasznát keressük? Mit használ a kéz, amelyik akár éveken keresztül megtart, de egy kritikus pillnatban mégis elereszt, s a megsegített mélybe zuhan? "Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg..." Engedd Urunk, hogy megtegyük. Ámen.