"Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem." (Jer. 12,3a)

Amikor először kerestem az életem értelmét, és próbáltam kijelölni céljaimat, akkor eszembe jutott egy sor a bibliából. Nem tudtam, hol található, ezért elkezdtem össze-vissza találomra olvasgatni, hátha vak tyúk is talál szemet alapon megtalálom. Nem sokra jutottam ezzel a próbálkozással. Aztán rájöttem, hogy szisztematikusan kell olvasnom és tudatosan szép sorjában, hiszen akkor előbb-utóbb megtalálom majd azt a sort. És úgy történt, valóban megtaláltam: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek..." (Jer. 1,5). Ez volt az a sor. Tudtam, hogy nem véletlen ennek a sornak az üzenete. Olyan személyességet sugall és fogalmaz meg, amelyet éreztem, hogy nem érthet más, csak az, aki érzi, hogy Isten őt teljes valójában és egész lényegével ismeri, ráadásul már az anyaméhtől fogva. Ez pedig egy egész életre olyan személyes elkötelezettséget jelent az emberi lélekben, amelyet csak így tud megfogalmazni: "Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem." Ezt az érzést kell megőrízni egy életen át, mert ez a mi szívünk életre szóló kincse. Ámen.