"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!" (Ézs. 52,7)

     Meglátszik, hogy Ézsaiás ajkait szeráf tisztította meg oltárról vett parázzsal szolgálatának kezdetén: olyan költői képeket találunk könyvében, amilyeneket sehol máshol. Az örömhír hozója megszépül az üzenete által (ahogy a rossz hír közlőjére akkor is haragszunk, ha semmi köze az üzenethez). A mennyei jó hír közvetítőjét annyira áthatja az evangélium fensége, hogy fel sem lehet tekintetünket emelni lábairól, amiket pedig máskor észre sem vennénk, nem hogy szépnek találnánk. Milyen jó is az, amikor az ember lelke csordultig telik örömmel, amikor egyszerre minden széppé lesz körülötte, és maga is angyali széppé válik mások szemében, akiknek tovább adja a mennyei üzenetet. Hadd legyen ma sok-sok angyal a világban. Ámen.