"Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, az bőven is arat."(2Kor. 9,6)

Sokadik emberi generáció számára válik csupán talánnyá az, hogy mit is jelent a klasszikus értelemben vett vetés és aratás, miközben más felől pedig egyre több embertársunk találja meg újra és újra helyét, nyugalmát a természet csendjében. A gyermekek érdeklődéssel hallgatják azt, hogy még pár évtizeddel ez előtt is a gazdák kézzel szórták a búzamagvakat földjeikre és kaszával aratták  le azt, amíg a lányok, asszonyok pedig kézzel szedték a "markokat" össze és kötötték össze a búzakévéket és rakták kalangyába. Ha ez a régi vetéskép képzeletünkben megjelenik akkor értjük meg igazán mennyire igaz Pál apostol mesteri tanítása. Bár az is igaz, hogy ebben az igében nem kifejezetten a vetés és aratáson van a hangsúly, hanem sokkal inkább a szűk és bő emberi tettek és tulajdonságok áldásain. Ha az ember megérti azt, hogy mit is jelent a lelki értelemben vett bőség vetése egész emberi életén, akkor annak minden bősége áldásként árasztja el a teljes életet. Ámen.