"A tiszteletadásban legyetek egymást megelőzők." (Róm. 12,10)

     Két jelenet elevenedik meg előttem az ige olvastával. Az egyikben egy nagydarab, önmagát sokra tartó fiatalember vonul be egy társaságba, láthatóan elvárva mindenkitől a tiszteletadást. Színpadias, mesterkélt minden mozdulata, szemei folyton kutatják a többiek arcán a hatást. A másikban idős, törékeny asszony elevenedik meg, vállain az özvegység, sok-sok eltelt év és a háztáj megannyi gondja. Szemében mégis ott a derű, lehetetlen előre köszönni neki, és mire az ember valamit kigondolna, ő már teljesítette is. Az előbbinek addig lesznek látszólagos tisztelői, míg abból hasznot vélnek. Az utóbbit legtöbben észre sem veszik, de akik mégis, azoknak áldás az életében. Isten áldja a tiszteletadásban másokat megelőzőket! Ámen.