"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor. 12,9a)

     "Nem jó az embernek egyedül lenni", mondta a teremtés után az Úr, és így lett az ember társas lény. Kapcsolatrendszereink igen bonyolultak és változóak, egyben egész életünkön át meghatároznak bennünket. Ádám azonnal megfeledkezett az Úr szaváról, amint Éva szólt hozzá (az vesse rá az első követ, aki sosem járt még így...), és azóta is minden Ádám és Éva hajlamos a horizontális (e világi) kapcsolatait elé-fölé helyezni a vertikálisnak (azaz a mennyeinek). Holott éppen az volna értelme minden földi kapcsolódásnak, hogy egyrészt a mennyből érkező áldást közvetítse, másrészt a szeretet erejével a figyelmet oda felfelé irányítsa. Ezt a rendszert semmilyen külső erő ki nem kezdheti, de még a magunk belső nyavalyái sem, mert Isten kegyelme mindennél hatalmasabb, és az ő ereje mindenhol hat. Ámen.