"Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót." (Zsolt. 138,6)

     Ha belegondolunk, egészen megdöbbentő, hogy az érzelmeink mennyire befolyásolni tudják a látásmódunkat. Ha szeretünk valakit, akkor szépnek és kedvesnek látjuk, ha megharagszunk rá, csúnyának és visszataszítónak.  Ha valaki segít rajtunk, szimpatikussá válik, ha visszautasít, ellenszenvessé. Csak akkor változna a látásmódunk, ha mindenkit egyformán tudnánk szeretni. Ez az az "isteni" látás, amely nem érzelemmentes-ridegen, hanem a szeretet fókuszában mutatja a világot. Meg kell próbálnunk így nézni mindent és mindenkit körülöttünk. Attól még a megalázott megalázott, a fennhéjázó pedig fennhéjázó marad, de sokkal jobb eséllyel arra, hogy szeretetünk és empátiánk révén állapotuk javuljon. Ámen.