"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." (Ef. 5,19)
Naponta, különböző élethelyzetekben többféle beszélgetést kezdeményezünk. Szoktuk is mondani, hogy megtörjük a csendet. Néha fájdalmasan, mert kevésbé figyelünk beszédünk tartalmára, stílusára. Van benne panasz, önigazolás, magamutogatás, üres fecsegés, felesleges és haszontalan beszéd, erőszakos beszéd, néha káromkodás. Beszédben öntjük ki a lelkünket, így közöljük önmagunkat. Figyeljünk arra, hogy mivel van teli a szív, mert azt szólja a szánk. Áldást vagy mérget, hálát vagy panaszt ad magából.
A hála érzése az, ami tudatosítja bennünk teremtettségünket, a gondviselés csodáit, a megváltás titkát. Örömünkben énekelünk és boldogan dicsérjük Istent. Keressük meg újra ezeket a csodákat életünkben, és mondjunk dicséretet a Teremtő és szabadító Istennek. Hála legyen! Ámen.
Ámen.
VálaszTörlés