"A nincstelenek és szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom őket." (Ézs. 41,17) 

Bár Isten az embert az embernek adta, hogy a földi és lelki javakat elosszák és megosszák egymással, mégis voltak, vannak nincstelenek és szegények. Az emberi önzőség eredménye, hogy ma is vannak, akik keresik a megoldást az életüket emésztő és veszélyeztető gondok, bajok között, de nem lelnek segítségre. Sőt, nem hogy segítséget nem kapnak, de meg sem hallgatják őket. A totális magáramaradottság érzése ma sokkal több embert érint, mint azt elsőre gondolnánk. Nem tudunk róla? Talán azért, mert nem figyelünk eléggé és nem hallgatjuk meg ember-társainkat. Tegyünk róla, hogy ez változzon. De addig is jó minden elepedt embernek tudni, hogy az Úr meghallgatja őket! Ámen.