"Az Úr... igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek hát a jövevényt." (5Móz.10,18-19)

Minden bibliai tanításnak megvolt és meglesz az aktualitása. Éppen a modern népvándorlásnak nevezett jelenség foglalkoztat sok millió embert: mi a helyes, mit kell tenni ilyen esetben, mi az elvárható, mi az etikus? Manapság nagyon kevesen szeretik a jövevényt.  Bizony embert megpróbáló kérdésről van szó. Nem merünk igazi megoldásokat keresni. Miközben elbújunk a globálisnak nevezett probléma mögé és várjuk, hogy vezetők döntsenek e kérdésben, aközben házunk táján sincs rendben ez a kérdés. Megoldotta-e társadalmunk a saját árváink és özvegyeink kérdését? Van-e igazi társadalmi együttérzés azok iránt, akik súlyos traumát szenvednek? Tiltakozunk-e tömegesen a kérdés megoldásáért? Általában azzal ütjük el a problémát, hogy mindenkinek van ilyen problémája. Ez emberi dolog. Azt hiszem, hogy egyházaink, gyülekezeti közösségeink többet tehetnek ebben a kérdésben. Találjanak nálunk befogadó szívre, vigasztalásra, segítségre. Azzal az egyszerű tanítással, hogy maga az Úr oltalmazza őket, és bízzanak benne. Az evangéliumi mérce nagyon magas: éppen az Úr Jézust fogadjuk be azáltal, hogy befogadjuk a jövevényt. "Jövevény voltam, és befogadtatok.." (Mt.25,35) Kérjük Isten kegyelmét, hogy adjon világosságot ebben. Ámen.