"Istenünk, az Úr fordítsa oda magához szívünket, hogy mindenben az ő útjain járjunk." (1Kir.8,58)

     Ady jól ismert sorai jutottak eszembe: "Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váralanul / Átölelt az Isten." Nincsen arra igazából magyarázat, hogy mi történik, vagy mikor. Vagy mi kell ahhoz, hogy az ember megélje az Istennel való találkozást.  Ez mindenkinek személyes dolga Istennel. Bár egyszerűen hangzik, hogy csak szeretni kell Istent, mégis tudjuk, hogy milyen nehezen áll össze a katarzis, a mindent eldöntő fordulat, ami után már csak az ő útján járunk. Az viszont biztos, hogy az imádság a legfontosabb része az istenkeresésnek. Soha semmi sem gátol benne, hacsak önmagunk le nem mondunk róla. Hát éljünk vele ma is bőven. Ámen.