"Jézus... így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta." (Lk.19,5-6)

     Valahogy természetesnek gondoljuk, hogy Zákeus örömmel befogadta Jézust. Igazából el sem tudjuk képzelni, hogy nemet mondhatott volna. Vagy, hogy bárki elutasította volna Jézust, akit megszólított. Hiszen a tanítványai is első szóra követték őt, és még annyian  fogadták be, követték, tisztelték. Igaz, ott volt a gazdag ifjú is, és az is igaz, hogy voltak, akik gyűlölték őt. Arról is olvasunk, hogy kalászt tépett tanítványaival szombaton, nyilván nem azért, mert éppen gazdagon terített asztal mellől keltek fel. Ha szétosztjuk a befogadós, felajánlós történeteket arra a három évre, amit Jézus nyilvános működésének ismerünk, bizony alig-alig jut néhány nap egy-egy évre. És most vajon milyen az arány? És mi biztosan azonnal igent mondanánk? Ha lelkünkben rákészülünk, akkor megtörténhet. Ámen.