"Irgalmából üdvözített minket, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek." (Tit.3,6.7)

      Bár nincs néven nevezve, mégis tudjuk, ki a cselekvő ebben az idézetben. Nem csak azért, mert látjuk, hogy a Bibliából való, hiszen talán még egy kisgyerek is meg tudná mondani, akinek felolvassuk, hogy ki a főszereplő. Isten kitörölhetetlen és összetéveszthetetlen része az életünknek, gondolkodásunknak. "Üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet", tanít a Heidelbergi Káté. Legfeljebb azon gondolkozhatunk, hogy az Atya, a Fiú, vagy Szent Lélek személyét helyettesítsük be. Senki másra nem illenek ezek a fogalmak. Ezek szerint páratlan kincsnek lehetünk birtokában, amit igazán érdemes megbecsülnünk. Ámen.