"Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!" (Zsolt.27,9b)

      Pár héttel ezelőtt egy nem túl magas fal tetején jártam, keresztben ott voltak a gerendák, minden más le volt bontva. Bár nem szeretem a magasságot, meglehetős biztonságban lépkedtem az arasznyi keskeny peremen. Aztán kivettünk egy keresztgerendát, és én képtelen voltam egyet is lépni. Egyszer sem léptem rá arra a gerendára azelőtt, de a tudat, hogy ott van, biztonságérzetet adott, segített legyőzni a félelmemet. Mindannyian így vagyunk a hitünkkel. Amíg ott látjuk lelki szemeinkkel Istent életünkben, biztonságban tudjuk magunkat, legyőzzük félelmeinket. Ha eltűnik valamiért, máris nagy mélység fölött pengeélen táncoló, tériszonyos paránynak érezzük magunkat, akiknek minden tétova lépése halálos lehet. Tanítson látni és hinni ma minket az Úr! Ámen.