"Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!" (Ézs. 64,1a)

Az Ószövetség örömmondójává vált Ézsaiás, mert a hit szemével meglátta a megváltást, és hírt adott róla. Nem lesz mindig sötétség és szorongattatás, mert egy gyermek, egy fiú adatik nékünk (9.rész). Ott, ahol sötétség borítja a népeket, szükség van arra, hogy az Úr világossága felragyogjon. Megváltásért könyörög: Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez a neved öröktől fogva! (63,16). Van ebben az igében valami az adventi várakozásból: a szabadítás mindig fentről jön. De benne van a második eljövetel képe is. Milyen csodálatos, hogy egyszerre szól a megtestesülésről, és a Krisztus dicsőséges eljöveteléről. Mert az idők teljességében leszállt az égből, megszületett, hogy elhozza a megváltást. Így lesz ez az idők végezetén is. Keressük nála, ott fenn a szabadulást. Ámen.