"Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok... Az Úr uralkodjék rajtatok!"  (Bír. 8,23)

Megtévesztő diplomáciának nevezném azt, ami ebben a kijelentésben történik. Így kiragadva a kontextusból, egy gyönyörű vallomás. De olvasd el a megfelelő részt.  Add a szavazatod, add a bőrödet, és majd mi közbenjárunk azért, hogy minden rendben legyen veled. A győztesnek, a hatalomnak a kérése ez: én már elértem, kicsit nektek, kicsit a szerencsének köszönhetem, de én Pilátus módjára mosom kezeimet. A lényeg az, hogy döntéshelyzetben vagyok, ti se maradjatok ki ebből. Ide jutottam. Az még rendben lenne, hogy egy győztes természetes módon meggyőzi az alattvalóit, mert ez így van rendjén. A tekintély adott. Minden rendben. De azért, legyetek szívesek, egyet kívánok tőletek ( én az alázatos): adjátok nekem az összes zsákmányon szerzett arany fülbevalót. Meg is kapta. És ez lett a bálványimádás forrása. Elgondolkodtató az, hogy a hit köpenye alá bújva, látszólag elutasítva minden személyes tekintélyt, egy magasabb Úr tekintélyére hivatkozva, búsásan meg lehet élni ebből. Mi ez? Biznisz? Há, nem félünk az Úrtól? Ámen.